Élménybeszámoló a Pünkösdi Szent Erzsébet zarándokútról

Ez évben először két csoport indult a Szent Erzsébet emlék- és tiszteleti helyeket összekötő zarándokúton.

11 fős kis csapatunk tagjai kedden találkoztak először. Jöttek az ország minden részéről, sőt marosvásárhelyi résztvevővel is gazdagodtunk. Voltak gyakorlott, Caminot megjárt Szent Jakab zarándokutas férfiak és először útnak induló, erejüket próbára tevő nők. 

A hagyományoknak megfelelően célunk az volt, hogy a heterogén csoportból az út végére az egyéni belső utat megjárva, szellemileg és lelkileg megerősödött, összetartó kis közösség váljon. Ebben segített lelki vezetőnk, Jármi Zoltán atya.  A Sárospatak-kispataki görögkatolikus kápolnában Zoltán atya miséjét követően, majd a kiindulópontnak számító Szent Erzsébet Ház megtekintése után Kecskés Attila főesperes áldásával útra keltünk. 

Többen meglepetésüknek adtak hangot, amikor Bodrogolasziban meglátták az Árpád-kori római katolikus templomot. A Chemin Neuf közösségi ház a pihenés mellett jó alkalmat adott arra, hogy bemutatkozzunk egymásnak. A lakott települések után a rózsa jele a szőlőkön keresztül végre a hegyekbe vezetett bennünket. A Szarka-kút érintésével estére értünk a ruszin hagyományokat őrző Komlóskára. Bizony könnybe lábadt a szemünk, amikor megkondították a harangokat érkezésünkre. Biró Pancso mesélt a templomról, a gyülekezet életéről. Elfoglaltuk az iskolában a szállást, majd az estét Köteles László polgármester úrral meghitt, tartalmas beszélgetés keretében töltöttük el.  

Másnap reggel a Szent Erzsébet kenyérkéhez házi kecskesajtot vásároltunk, megnéztük a Ruszin Tájházat és pár helyi lakos kíséretében, csöpörgő esőben Erdőhorváti felé vettük utunk. Itt, betértünk a görögkatolikus , majd a római katolikus templomba. Siket Andorék invitálásának, a Szent Erzsébet Emlékhely és pincefogadóban kínált finom italaiknak most sem tudtunk ellenállni. Innen már szakadó esőben tettük meg az utat Regécig. A szállásadónknak hála, Regécen alaposan megtisztíthattuk a felszerelésünket és a fűtésnek köszönhetően reggelre megszáradtak a ruháink, cipőink is. 

Csodálatos nap következett. Zemplén egyik legszebb részén haladtunk keresztül. A Sólyom-kőről és az Amadé-várromról gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban, a Borsó-hegyen szomorúan imádkoztunk a katonákért, megpihentünk a pálos kolostorrom falai között. Telkibányán a vacsora és a megosztó beszélgetés után hálaadó misével zártuk a napot, amelynek legfelemelőbb része egyik társnőnk énekes felajánlása volt. Lelkünk mélyére hatott, és erőt adott a további utunkra.  Erre másnap nagy szükségünk is volt, az egész napos eső, a felázott talaj várt ránk a Hollóházán keresztül Füzérig vezető úton. De minden megpróbáltatásunkat feledtette a kőkereszttől elénk táruló látvány. Voltak zarándokok, akik már a várból integetve üdvözöltek bennünket. Juliska néni finom vacsorája egy különleges fogással fejeződött be. Túrógombócokból összeállított tortával leptük meg 60. születésnapját ünneplő társunkat. Meghatódtunk, együtt sírtunk, nevettünk, beszélgettünk. 

Az utolsó napon 35 km.-es út állt előttünk. A házigazda Gábor atya áldásával, Edit „Elindultam szép hazámból” kezdetű dalával a szívünkben indultunk tovább. Közös imával, a Himnuszok éneklésével léptük át a magyar-szlovák határt Nagy-Milic hegye alatt. Minden tartalék lelki és fizikai erőnkre szükség volt ahhoz, hogy a folyamatos eső és a nagy sár ellenére haladni tudjunk. Már délután volt, mire Alsómislyére értünk. Nagyon jól esett a szívélyes fogadtatás, a magyar nemzeti színűre díszített szendvics és a forró tea.  

Az utolsó 16 km-t már napfényes időben tettük meg. A késői érkezés ellenére sikerült Kassán a Szent Erzsébet dómban hálát adni a megtett útért, a megpróbáltatásokért, nehézségekért, az együtt töltött szép napokért. Az oltár szárnyain látható Szent Erzsébet életének részleteit bemutató táblák láttán, a társainkkal közösen megélt eseményekre gondolva tudatosult bennem, mi valóban az Ő útját jártuk.  Megvolt a lehetősége annak, hogy valaki magányosan, befelé fordulva töltsön órákat, Zoltán atya segítségével feldolgozza a hétköznapok problémáit. A csenden keresztül lelkünk megnyugvásra lelt. De mégis, ami a legtöbbet adott mindannyiunknak, a közös imádságok, a segítő, együtt érző baráti szeretet, amivel egymás felé fordultunk. Felsegítettük egymást a sárból, gyógyítgattuk a rászorulók testi, lelki sebeit. Ezek a közös élmények kötnek majd össze bennünket egymással és a Szent Erzsébet Úttal.