Levél Tóth Gábor atyától

A 2014. évi gyalogos Jerikó zarándoklaton a legnépesebb csoport vezetőjeként zarándokolt velünk Hollóházától Pálházáig Tóth Gábor füzéri plébános atya.
Rendíthetetlen hite és fáradhatatlan buzgósága nyomán lelkes, pezsgő hitélet zajlik a Hegyközben.
Az alábbiakban ő vall életéről, elhívásáról, szolgálatáról.
A zempléni Sátoros hegyek ölelésében, Sátoraljaújhelyen léptem be a földi valóságba 1974-ben. Már a nevem kiválasztása is próféciának bizonyult édesanyám részéről ( Gábor=Isten ereje, az Úr hírnöke, futára, riportere).
A közvetlen felmenőim között nem volt sem Gábor nevű, sem pap. A szüleim visszaemlékezései szerint már egészen kicsi koromban mondtam nekik, hogy látomásaim vannak és beszélgetek néha Jézussal, vagy Máriával. Csak a papszentelésem után tudtam meg: egy éves koromban egy kicsit meghaltam, a klinikai halál állapotába, ezáltal átmenetileg testen kívüli állapotba kerültem, amire én is tisztán emlékszem, de sokáig azt gondoltam, hogy ezt csak álmodtam. Az Úr a gyerekkoromat is mindig a papság felé vezérelte. Amikor 10 évesen elhatároztam, hogy inkább mozdonyvezető leszek, hamarosan szemüveges lettem, így a vasutas álmok hamar szertefoszlottak. A vasútállomás helyett a templomba jártam ministrálni hétköznapokon is. Legjobban az áldoztatást szerettem, mert már akkor éreztem a nyitott tabernákulum erejét. Középiskolába a kecskeméti piaristákhoz mentem, ahol a szerzetesi élet és a tanítás is megtetszett, de akkori plébánosom az érettségi után apiaristák helyett Egerbe irányított. A Karizmatikus Megújulással 20 éve, 1994-ben Egerben találkoztam először. Évfolyamtársam, Varga András atya /akkor még Rafael testvér a T.O.R.G.-os kistestvéreknél/ megszervezte a szomolyai nővéreknél életem első Szentlélek szemináriumát. Az első lélekáradásnál Zselep atya volt a közbenjáró, aki próféciáiban olyan személyes jellegű dolgokat tárt fel nekem, amiket sehonnan máshonnan nem tudhatott, csakis felülről. Számomra ez volt a meggyőző érv, hogy elköteleződjek e nekem akkor még különös lelkiség mellett. Baranyák Béla atya újhelyi kápláni évei /1993-1996/ is karizmatikus programokkal teltek a környéken. Már kispap koromban kijártam vele Hollóházára, a karizmatikus imaórákra, ahol más hegyközi településekről is átjöttek. Ezért volt könnyű plébánosként visszatérni, hiszen 10 év alföldi lelkipásztorkodás után ott tudtuk folytatni, ahol annak idején Béla atya áthelyezése miatt abbahagytuk. Az itt eltöltött közel 7 bő esztendőm alatt Szentlélek szemináriumokat, gyógyító lelkigyakorlatokat és evangelizációkat szerveztünk olyan személyek közreműködésével, mint Zselep atya (Zselepszky Fábián OCD), Bocsa Józsi atya, Zakariás atya, Jákob atya, Shyni és Varró Istvánék. Egyik közösségi karizmánk a 24 órás közbenjáró /Francis McNutt atya után áztató/ ima, amikor egy lapra feliratkozunk, hogy minden órában legyen valaki, aki a megadott szándékért, vagy személyért imádkozik. Az ilyen imák hatására több gyógyulás, javulás és imameghallgatás is történt, ami tovább lelkesített bennünket. 2011-ben útjára indult a Sárospatakot Kassával összekötő gyalogos zarándoklat, a Szent Erzsébet Út. Mivel nagyon szeretek túrázni, más érdeklődők hiányában elvállaltam az első, nyitó zarándoklatot. A következő évtől kezdve már fel sem merült, hogy más lelkivezető után nézzenek a szervezők, pedig szívesen tovább adtam volna a lehetőséget, de erre azóta sem került sor, tehát véglegesítettek. A zarándoklat egy pap számára olyan, mint amikor Mózes kivezette népét Egyiptomból, vagy amikor Ábrahám útra kelt egy isteni ígéret miatt. A hívek számára a gyalogos zarándoklat a lábak imádsága és az egó feladása. Az érintett települések számára új ismeretségek és az alázatos szolgáló szeretet gyakorlásának lehetősége. Minden zarándoklat végcélja Jézus Krisztus megtalálása, aki az Út, az Igazság és az Élet. A Camino-sok köszönésével kívánok ehhez a földi zarándokláshoz mindenkinek Jó Utat, azaz BuenCamino! Tóth Gábor atya Füzérről."