„Nincs más út, csak az Isten útja!”

2013. nyarán felhívta a Szent Erzsébet Házat egy hölgy Németországból, hogy augusztusban elindul gyalog, hogy eljöjjön Szent Erzsébet szülőhelyére, Sárospatakra. Azóta nem hallottunk róla, majd egy hete jött a hír, hogy lassan megérkezik. És tegnap meg is érkezett hozzánk. Siettünk, hogy lélekben és fizikailag is eszméljünk és felkészítsük magunkat a fogadására, hiszen valóban, gyalog jött végig, több mint 1800 km-t, egy nő. Ki lehet ez az ember, aki ilyenre vállalkozik?

A Szent Erzsébet Európai Zarándokút első zarándoka megérkezett. Bánkus Erzsébet Ózdon született, ott keresztelték görögkatolikusnak, volt elsőáldozó, majd hitetlen és vallástalan lett. Németországba költözött voltak férjei, gyermeke, s nagy beteg is volt. Majd egy vízió során feladatot kapott, hogy egy daróc köpenybe induljon el Magyarországra. Megértette, hogy saját büszkeségét levetkőzve kell elindulnia, szegényruhában. A víziót éveken keresztül forgatta lelkében, hogy megértse hova, s mikor kell mennie.

Amint az interneten keresgélt, hogy megértse hova kell mennie, a képernyőn a Szent Erzsébet Zarándokút jelent meg előtte. Neki, aki egy sikeres üzletasszony volt, sok vagyona, és semmit nem tudott a vallásról, pláne nem Szent Erzsébetről, ez egyszerre érthetetlen és ellenállást kiváltó ötletnek tűnt. Fel sem tudott készülni az útra, de erősen érezte, hogy mennie kell. Szent Erzsébet életét megismerve pedig egyértelművé vált, hogy ami Erzsébetnek fontos volt: ahogy Erzsébet is gyógyított, úgy neki is ez a szakmája; az alázat; és a gazdagok és szegények közötti igazságtalan különbség, ezek neki is fontosak az életében. Megrendelte a darócruha anyagát, megvarrta a ruhát és pénz nélkül  darócruhában útnak indult. Érezte, hogy nem lehet ebben a ruhában pénzzel a zsebben mennie, és ráhagyatkozott az emberek jó szívére. Mikor esett az eső, esőköpenyben jobban befogadták, de mikor darócköpenyben közlekedett, hajléktalanként tekintettek rá. Volt szenvedés és öröm, volt jó és rossz is az útja során. Augusztus 13-án indult – Boldog Gertrúdnak,  Szent Erzsébet leányának liturgikus emléknapján – és tegnap Árpád-házi Szent Erzsébet halálának emléknapján érkezett meg Sárospatakra. Elmondása szerint a kitérőkkel közel 2000 km-t gyalogolt. Találkozásai során rengeteg embert ismert meg, és óriási lelki fejlődésen ment keresztül. Saját bevallása szerint Németországban még „rendben” vannak az emberek, tárt karokkal fogadták, s ellátták minden jóval, Ausztriában már érezhető volt az emberek bizalmatlanság, s alig adtak szállást neki, Magyarországon pedig mégtöbb elutasításban volt része, de itt is találkozott olyan papokkal, lelkészekkel, akik szeretettel fogadták be, és látták el minden jóval. Kötényét az úton hímezte ki, melyre szabadon a saját eszméléseit hímezte rá: „Szent Erzsébet zarándok útja Szent Erzsébet lelki minőségét viszem haza emlékeztetni és ébreszteni a Magyar szívet, a lelkünket, hogy milyenek voltunk, mivé lettünk, és Isten hitével milyenné válhatunk. Gyertek haza! Legyen Béke, Béke, Béke!”

Útja során ráeszmélt, - s minden jóért és rosszért hálát adott - csalódásai során megértette, hogy nem a mi dolgunk az ítélet, és minden út Istenhez vezet. A magyar népnek nincs más választása, Istenhez kell fordulnia.