Térdig örömben Ég és Föld között - avagy egy rendhagyó zarándoklat a Szent Erzsébet Úton

A Szent Erzsébet Út Alapítvány az idén is megszervezte a Pünkösd másnapján induló zarándoklatot. Két csoport indult, az egyik a hagyományos irányba, azaz Sárospatakról Kassáig, a másik, már gyakorlott zarándokokból álló csoport Füzértől visszafelé tette meg az Utat. 
Nehéz lenne röviden leírni azokat az érzések, élményeket amelyeket átéltünk, ezért inkább 3 zarándoktárs beszámolójából idézek:
„… Ha a gönci pálos kolostor templomában már tartottak is misét a zarándokok, a regéci vár kerek bástyáján még biztos nem! A lakótorony kiállításán megtudhattuk, hogy mi volt az ilyesfajta kerek bástyák hadászati szerepe, nekünk azonban – 2018-ban – egészen más jelentősége lett. Nem tudom, földbe gyökeredzett-e a lábam, vagy elvarázsolt-e az a nagy összhang, mely a napsütésben szemünk elé táruló végtelen égi-földi világból és a mi kerek terünkből, a zászlós hátizsákok kupacával is jelzett közösségünkből és a „tábori” mise bennünk is folyó rituáléjából született, de nem voltam képes felvételt készíteni róla. Hála annak a pillanatnak, melyben Szabolcs atya azt mondta: „itt”. Hogy ti. épp ott legyen mise.
Keserű Katalin, Budapest”

„Megérkezéskor szívet melengető érzés volt a zarándoktársakkal együtt egy kupacban részt venni a szentmisén, majd az, amikor a körmenet elindult és minket szólítottak elsőként a kereszt mögé. A püspöki áldás, az ismerős arcok felfedezése, a két zarándokcsapat közös imája, a közös indulás tette teljessé az öröm megélését. 
- A Zemplén talán még szebb volt, mint két éve. Ismét rácsodálkozhattam a teremtett világ szépségére, megérintett a szabadság érzésének szele, mely egész úton elkísért.
- Barta Szabolcs atya napindító gondolati nem csak Szent Erzsébet életébe, saját magamba is adtak betekintést. - kapcsolatom embertársaimmal, kapcsolatom Istennel, - hogyan viselem a szenvedést, - megtalálom életem apróbb, nagyobb örömeit. Az egyórás szilenciumok lehetőséget adtak az elmélkedésre, a magamba nézésre.
- Az esti megosztásokból kiderült, mindannyian hoztunk testi, lelki problémákat, melyeket ki könnyebben ki nehezebben visel. Tanulságosak voltak az őszinte megnyílások. 
- Nagy ajándék volt a csoportra jellemző derű, a segíteni akarás.  Nem szegte kedvünket a felhőszakadás, az egész napos eső, a sárban való dagonyázás, esetenkénti belehuppanás, de a tikkasztó hőség sem. Szükség esetén, került elő a táskából izomlazító kenőcs, térdvédő, szívből cukorka. Kölcsön adott botok, átvállalt hátizsákok segítették haladásunkat. Csörgedező patakon való átkelés, magas kaptatók, majd az onnan való lejutás, egy ölelés akinek épp arra volt szüksége, a közös imádságok.
- A rögtönzött kis kórus. Hétvégére egészen jól összehangolódtunk.
- A szabadtéri szentmisék, csordultig áradó kegyelme különösen a Kerek-kőnél érintett meg nagyon. Szabó Laci atya indítógondolata: elcsendesedés után gondoljunk arra, ha ez életünk utolsó szentmiséje lenne, mit vinnénk magunkkal. A táj szépsége Isten közelsége érintette szívünket, lelkünket.
- A péntek esti közös vacsora finom ízei, vidám percei.
- Judit, ismereteinek gazdagsága és azok átadásának vágya.
- Szabolcs atya nyugalma, derűs mosolya, magvas gondolatai.
- Keserű Katika sorai alapján a két éve látott történelmi kincsek képeinek újra nézése.
- Megtanultam, jó dolog a „söprögetőkkel” haladni, hogy minden helyzetben meg lehet találni a szépséget.
Ipacs Zsuzsa, Eger”

„… elkezdtem gyűjteni naponként a megélt örömöket és picuri csodákat.
Ezeket szedtem most nagyjából időrendben össze, röviden szinte csak szavakkal utalva rá. Aki ott volt annak ez úgyis egy indítókód, hogy aztán mindenki hozzátegye a maga kis örömeit, aki pedig nem, annak hátha kedve szottyan kipróbálni.
- A várakozás és készülődés öröme, a régi ismerősökkel való találkozásé; az ünnepi szentmisén a kiválasztottak között ülni egyen pólóban, a körmenet szépsége a püspöki áldás csodája.
- Lenézni a Kis - Milicről Magyarországra; óvatosan leereszkedni Füzérig; este Juliska néni finom főztje után megismerkedni a csoporttal; a kivilágított mesebeli füzéri vár csodája.
- A virágszedés öröme; a kereszt csodálatos húzó ereje;a csendes óra csodája; imádkozni kézen fogva,körbeállva.
- Átvészelni egy nap 2 felhőszakadást, örülni a fedett helynek; bakancs és ruhaszárítási zarándokpraktikák börzéje.
- Észrevenni a bükk erdő katedrálisát és a kövekben lakó manókat; könnyekig meghatódni a Pálos kolostorromban tartott misén.
-A találkozás öröme az Amadé várnál a másik irányból érkező zarándokcsoporttal, majd közösen imádkozni.
-A lelkünket felcipelni a Borsó-hegyre és hálát adni, hogy családunk nem érintett az ott történt tragédiában.
- Segíteni annak, aki már gyengeségében majdnem feladta; szívből-sütit, csokit,cukorkát osztogatni.
- Visszamenni hajnalban egy zokniért; az elveszettnek hitt tárgyainknak örülni.
- Megélni a hajnal csodáját egy horkolós szobatárs ellenére
- Fölmászni a regéci várba, ott Ég és Föld között misén imádkozni majd könnyű léptekkel leereszkedni.
- Ároni áldást hálásan énekelni a kedves és szívélyes vendéglátóknak.
- Esőben 6 órát gyalogolni semmit sem látni az esőkabáttól, minden örömöt mégis felfedezni.
-A legyőztem magam csodája; elbúcsúzni a társaktól a viszontlátás reményében.
- Az "utolsó vacsorán" kibeszélni a szinte elmondhatatlant.
-A 6. napon felfedezni a Zemplén csodáit a panorámában gyönyörködni és Szabó Laci atya segítségével a Kerek-kőnél ismét közel kerülni Istenhez.
Csikós Zsuzsa, Miskolc”

Szent Erzsébet kérése: „Tegyétek boldoggá az embereket!” Talán sikerült pár nap, óra, pillanat erejéig ebből egy kicsit megvalósítani.

Kőszeginé Tóth Judit
zarándok, csoportszervező-vezető 

Rendhagyó pünkösdi zarándoklat 2018