Zarándokunk Sárospatak és Marburg között

Szerkesztői munkám során ismerkedtem meg a sárospataki Szent Erzsébet Ház munkájával, ami nagy hatással volt rám, s néhány év elmúltával azon vettem magam észre, hogy már nem tudósítóként, hanem a zarándokok egyikeként veszek részt a Sárospatak és Kassa közötti Szent Erzsébet Zarándokúton – kezdi beszámolóját Cziczer Katalin… Az évek során több zarándok is érkezett gyalogosan Németországból Sárospatakra, akikre csodálattal néztem és arra gondoltam, hogy talán én is meg tudnám tenni ezt az utat visszafelé, Szent Erzsébet szülőhelyétől a végső nyughelyéig, Marburg városáig. A nagy útra ez évben szántam rá magam, az idei kassai zarándokutat már a hosszú zarándoklatra való felkészülésnek tekintve.



A Római Katolikus Egyház az út megtervezésében is segítségemre volt, akik az útvonalra eső plébániákkal segítettek felvenni a kapcsolatot, ahol szálláshelyet kérhettem. Kecskés Attila, a Sárospataki Bazilika plébánosa kétnyelvű ajánlólevelet is írt számomra. Köszönettel tartozom Aros János polgármester úrnak is, aki induláskor a Sárospatak táblánál kívánt jó utat és egy Szent Erzsébet zászlóval, valamint a város zászlajával díszítette hátizsákomat. Az elindulásban segítők közt had említsem név szerint is Tóth Gábor atyát, Plószné Anit, Rusznák Istvánnét, Máji Lillát, Hajduné Zsókát, a Szent Erzsébet Ház részéről Dr. Szabó Irént és Feczkó Ágnest, valamint a Szent Erzsébet nővéreket.



Az út elejét egyedül, a további részét pedig más zarándokcsoportokhoz csatlakozva készültem megtenni, de a lányom és barátnője a Kéktúrán indultak útnak, így csatlakozhattam hozzájuk - akikkel egészen Visegrádig zarándokolhattam. Az időjárás az út során nagyon változékony volt, többször is kaptunk zuhanyt a természettől, majd a sáron csúszkálva folytattuk utunkat a Kék túra útvonalon. Máskor kánikulai hőségben gyalogoltunk, amit egész úton enyhített az erdők hűvöse. Gyönyörű tájakon haladtunk át, gyönyörű falvakat és templomokat láttunk, de nagy örömet okozott számunkra az emberek kedvessége is. Miután megtudták, hogy egy Szent Erzsébet zarándoklat résztvevői vagyunk, különös kedvességgel tekintettek ránk. Így nagyon könnyű volt szálláshelyet találnunk azokban a falvakban is, ahol nem volt parókia. Mindenütt kaptunk egy szobát, ahol hálózsákjainkat leteríthettük.



Esztergomban csatlakoztam a Jerikó Zarándoklat résztvevőihez, akikkel 4 nap alatt értünk Györgyszentivánra, az éjszakákat parókiákon töltve. Onnan a határ már csak 60 km volt, amit két nap alatt, egyedül tettem meg.



Még Hollókőnél jártunk, amikor a bal lábfejem egy pontján fájdalmat éreztem, de bíztam benne, hogy el fog múlni. Ehelyett a fájdalom napról napra erősödött, a cipő nyomására különösen érzékeny volt, így ahol tehettem mezítláb gyalogoltam. Az út vége már kész szenvedés volt számomra, de elhatároztam, hogy a határig mindenképpen elmegyek. Így adtam fel a gyalogos zarándoklatot Rajkánál 21 nap után, megtéve több, mint 600 km-t.



Hazajöttem tehát, hátizsákomban a Rotundából vett marék földdel és a rózsával, amit Szent Erzsébet sírhelyére vittem volna. Ráadásul volt egy listám is, hogy kikért – vagy a beteg hozzátartozójukért – mondjak imát Erzsébet sírjánál…

Rossz érzés volt, hogy a célom nem teljesült, ezért döntöttem úgy, hogy ha nem is gyalog, de mégis elmegyek Marburgba. Egy hónap pihenés után ismét elindultam, de most már személykocsival. Szerencsére találtam ismerősöket, akik arrafelé utaztak és egészen az úti célomig elvittek.

Marburgban, a szent sírhelye fölé gyönyörű templom épült – a Szent Erzsébet Templom - ahová folyamatosan érkeznek zarándokok a Föld minden részéről. Érkezésemkor, szeptember 26-án éppen egy kétnapos zarándoktalálkozó volt, ahová Németország több városából és Assisiből is érkeztek zarándokok. Velük együtt meghatóan szép szentmisén vettem részt, az 1200-as években épült, szobrokkal és festményekkel gazdagon díszített, fenséges, gótikus templomban.



Éjszakára a zarándokoknak a templomban helyeztek el összecsukható ágyakat. Én Szent Erzsébet sírhelyének közvetlen közelében kaptam helyet, ami misztikus élmény volt, s életre szóló emlék marad számomra. Ezúton is megköszönöm Bernhard Dietrich atya szerető gondoskodását, aki a zarándokokat fogadta, s mindenben segítségünkre volt. Egy Frankfurtból érkezett zarándoknővel, Gabriele Trosttal barátkoztam össze legjobban, aki hozzám hasonló korú volt. A többiekhez hasonlóan kissé csodálkozva tekintett rám, nem találkozott még olyan emberrel, aki Szent Erzsébet szülőhelyéről érkezett, s ott élhet…



Másnap a várossal ismerkedtem, ami Sárospataknál ötször nagyobb, de egy Bodrognál kisebb folyó szeli át. Ott is rengeteg diák van az utcákon, szintén diákváros, de inkább egyetemisták népesítik be.

A hazautazás szintén személykocsival történt az „Oszkár” telekocsi akció segítségével. Délben indultunk és másnap reggel fél 8-kor tettek ki az Árpád Vezér Gimnázium parkolójában.



Az önként vállalt küldetést végül ilyen módon – csökkentett tartalommal – sikerült megvalósítanom. A küldeményeket elhelyeztem, az imákat elmondottam – kívánom, hogy találjanak meghallgatásra!

Az út további tapasztalatait szívesen megosztom azokkal, akik a következő években tervezik megtenni ezt a zarándokutat.

Ismételten köszönetet mondok mindenkinek, aki segítségemre volt abban, hogy ez a nagy álmom teljesüljön!

Cziczer Katalin


Szent Erzsébet élete

Szent Erzsébet Élete

Szent Erzsébet Út

Szent Erzsébet Út

Zarándoklat

Zarándoklat

-->